Este 8 körül még csak gyülekeztek, egy órával később már egymás nyakába borultak. A szolnoki Kossuth téren vasárnap este nem egyszerű eredményváró zajlott, hanem egy olyan kollektív élmény, amit sokan történelmi pillanatként éltek meg.
Az első csoportok még bizonytalanul álldogáltak este nyolc körül a szolnoki Kossuth téren. Baráti társaságok, párok, kisebb közösségek – főleg fiatalok – érkeztek, mintha még mindenki próbálná felmérni, mire számíthat az este. Egy órával később viszont már több százan álltak ugyanott, a tekintetek pedig egy irányba szegeződtek: a kivetítőre, ahol a Partizán élő közvetítése ment.
A feldolgozottság ekkor már közel járt a 40 százalékhoz, és a számok elkezdtek egyértelmű irányt mutatni. A tömeg hangulata egyik percről a másikra változott meg. Előbb csak halkabb reakciók érkeztek, majd egyre többen kiabáltak, végül egységesen szólt a “Mocskos FIDESZ!”. Ekkorra már Rost Andrea győzelme is egyértelművé vált a megye 01. számú egyéni választókerületében.
Ahogy nőtt a feszültség, úgy húzódtak egyre közelebb az emberek a kivetítőhöz. A személyes tér megszűnt létezni, mindenki látni akarta a számokat, a grafikonokat, az arcokat a képernyőn. Egy középkorú nő, akivel beszélgettünk, láthatóan még maga sem tudta feldolgozni, amit lát: “Szavaztunk a változésért, és most itt van! El sem tudom hinni!” – mondta.
A tér közben fokozatosan megtelt energiával. Sok fiatal volt jelen, érezhetően olyanok is, akik életükben először szavaztak. Egyikük könnyeivel küszködve fogalmazta meg, mit jelent neki ez az este:
“Végre van egy párt, ami nem csak politikusokat tol előtérbe, hanem olyan embereket is, akik nem híresek, viszont tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak.”
A fordulópont este kilenc után nem sokkal érkezett el. Amikor a képernyőn megjelent Orbán Viktor, a beszéde gyakorlatilag hallhatatlanná vált. A tömeg reakciója mindent elnyomott. Füttyök és kiabálás keveredtek egy olyan kollektív zajban, amely inkább hasonlított egy koncert csúcspontjára, mint politikai eseményre.
Nem sokkal később már pezsgős dugók repültek a levegőben. Idegenek borultak egymás nyakába, sokan sírtak, mások csak álltak és próbálták értelmezni a helyzetet. A „„Végre van egy párt, ami nem csak politikusokat tol előtérbe, hanem olyan embereket is, akik nem híresek, viszont tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak. A “Megnyertük!” és az “Árad a TISZA!” skandálása hullámokban söpört végig a téren.
Tíz óra körül érkezett a színpadra Szolnok polgármestere, Györfi Mihály. A beszéd hangulatán már érződött az este súlya – és hogy a polgármester is kivette a részét az ünneplésből. A mondatok időnként szétestek, de a fő üzenetek így is átjöttek.
A polgármester több helyi ügy kivizsgálását ígérte, köztük a színház és a tiszaligeti strand helyzetét, és egy konkrét dátumot is említett: július 19-ét jelölte meg a fürdő nyitásaként. A tömeg minden ilyen kijelentést hangos reakcióval fogadott, még ha a részletek nem is mindig voltak világosak.
“Készen álltok arra, hogy ezt a várost a szolnokiak vezessék?” – majd hozzátette: “Nem attól függ, hogy ki hova született, hanem hogy ki minek érzi magát. Hajrá Olajbányász!” – hangoztt el a kaotikus üzenet.
Külön blokkot kaptak a fiatalok. A polgármester szerint a 18–22 éves korosztály kulcsszerepet játszott az eredményben, és ezt nyíltan ki is mondta: “Ők voltak azok, akik megváltoztatták a rendszert.” A téren álló fiatalok erre látványosan reagáltak, sokan egymást ünnepelték.
A beszéd későbbi része már sokkal direktebb politikai üzeneteket hordozott. A “Vége van!” kijelentés többször is elhangzott, a hangnem pedig egyre keményebbé vált, különösen az igazságszolgáltatás és a politikai felelősség kérdésében. Ezen belül külön is kiemelte Szolnok korábbi polgármesterének, Szalay Ferencnek az elszámoltatását.
A retorika néhol személyes és történelmi utalásokkal keveredett, máskor inkább indulati kitörések jellemezték. A “Ruszkik haza!” skandálása például pillanatok alatt közös rigmussá vált a téren. A beszéd végén már egyértelműen ünnepi hangulat uralkodott. A polgármester köszöntötte Magyar Pétert, mint az ország új miniszterelnökkét, majd lezárásként áldást kért az országra és Szolnokra.
Az este azonban itt nem ért véget. A beszéd után spontán ünneplés indult, amelynek részeként a polgármester mindenkit meghívott egy sörre a Korzó Kávéházba. A hely rövid idő alatt megtelt, a sörcsapok pedig nem bírták a tempót.
A téren közben tovább folytatódott az ünneplés. A jelszavak újra és újra felhangzottak: “Vége van, vége van, hihetetlen.” – mondta két fiatal nő egymásnak. Egy első szavazó pedig így foglalta össze az estét: “Nem hittem volna, a győzelemben sem bíztunk a srácokkal, aztán hoppá!”
A tömegben feltűnt Rost Andrea is, akit hamar körbevettek az emberek. Nem mondott beszédet, de jelenléte önmagában is jelképes volt sokak számára.
Képek: Vajó Levente
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
